Szabadosné Horák Irén: Egy számomra nagyon kedves történet
2020. febr. 19. 13:09
Egy hétköznapi napon nagyon szomorú voltam, mert rossz hírt kaptam. Keservesen sírtam otthon, magamba zuhantam.
Váratlanul megjelent a két kis unokám az akkor 5 éves Nóri és 3 éves Gergő. Vidáman, nevetgélve szaladtak be hozzám, de amikor meglátták, hogy én sírok – nem tudtam eltitkolni, olyan váratlanul jelentek meg – hirtelen elkomolyodtak, megdöbbentek. Még soha nem láttak így. Nem szóltak semmit, csak odabújtak hozzám, megöleltek, a nyakamba borultak, megpusziltak. Nem kérdeztek semmit. Nóri megsimogatott és így szólt:
- Mama ne sírjál! Nagyon szeretlek!
Gergő:
- Mama én megvédelek, ha valaki bántani mer!
Nekem ez a néhány perc nagyon szívet melengető érzés okozott. Természetesen megvigasztaltak, jobb kedvre derítettek. Azóta ha valami bánatom, szomorúságom van, mindig eszembe jut a két kicsi vigaszom, védőm, „szeretetgombócom”.