Varga Ferencné: Kaland a parkban

Kaland a parkban

Elszáradt a vén diófa,

Karján ott leng még a hinta.

Sárga hinta, benne Nóra,

Fáradt ága még elbírja.

Szalad Nóri a mászókához,

Létra vezet a csúszdához!

Le is slisszan nadrágféken,

Újra s újra még vagy hétszer!

Vakondtúrás, nosza rajta,

Megdolgozza a kis lapáttal,

Óvatlanul belekóstol.

Brrr, ez messze van a jótól!

Gyűjtögetünk az ösvényen,

Kincsestár a kis vödörben,

Csigaház, kavics, apró gally,

S még ezer más a leltárban.

Pázsit között kis virágok,

Szedjünk nyomban egy szép csokrot!

Százszorszép, ott meg Kutyatej,

Nóri markában nincs már hely.

Libikóka árván pihen,

Pattanjunk rá mind a ketten!

Mikor leér nagyot döccen,

Kapaszkodjunk meg erősen!

Nóri, hallod, harangoznak,

Ideje volna menni, lassan!

Mama, kicsit még maradjunk,

A csúszdán még egyszer csússzunk!

Kéz a kézben bandukolunk,

Icipicit elfáradtunk.

Jól esik majd az ebédünk,

Holnap ugye megint jövünk!